2026. JANUÁR
(Fordító: Soo In)
· 251116
NJ: A “szeretet” továbbra is egy bonyolult szó a számomra.
Vajon szerettem valaha, akár egyszer is igazán valakit?
Bár már régóta hordozom magamban a kérdést,
mindössze egyetlen dolog vált biztossá előttem.
Hogy őszintén szólva, még mindig fogalmam sincs.
A tavalyi évben sok dolog tartott fogva.
Sok dolog, ami ahogy létrejött, el is múlt,
ahogy érkezett, úgy tovább is állt.
Mindeközben számtalanszor meginogtam, gyötrődtem, és temérdek hibán át vezetett az út.
De ez az idő letelt,
és most már végre úgy érzem, itt állok, és szemezek a tavasszal.
Valószínűleg nem ez volt az utolsó várakozás,
ugyanakkor nem álltam meg, eljutottam idáig.
Hála az égnek.
Annyi gondolatom van,
és minden alkalommal azt hiszem, hogy fejlődtem, sőt igyekszem a jövőben is, de
valószínűleg újra és újra kudarcot vallok és hibákat követek majd el.
És mindezek során, biztosan lesznek olyanok, akiknek csalódást okozok, vagy épp magamat sebzem meg, nem igaz?
De legalább most már ezt mind tudom.
Hogy azt mondani, “én megpróbáltam”, nem old meg mindent.
Visszatérni ennyi idő után elképesztően izgalmas,
ugyanakkor alázatossá is tesz.
Próbálok folyamatosan levegőt venni beszéd közben, megválogatni a szavaim, de még így is annyira nyersnek és esetlennek érzem őket,
ráadásul fogalmam sincs, miért beszélek megint ennyit.
Ennek ellenére igyekszem kimondani a dolgokat, és nem elrejtőzni.
Mind a mai napig
hevesen ver a szívem, amikor jó zenén dolgozunk,
és kisgyermekként nevetgélek, amikor a tagokkal ugratjuk egymást.
És amikor eszembe jutnak a közönség soraiban éjszakai erdők fényeként felcsillanó ARMY Bombok,
úgy érzem, könnyek szöknek a szemembe.
Én ugyanis hiszem, hogy ezek az energiák és gondolatiság juttatott el engem, minket egészen idáig.
Lesznek, akik csalódnak majd,
lesznek, akik tovább állnak,
lesznek, akik aggodalmaskodnak, akik sajnálkoznak, vagy akár kritizálnak is minket, nem igaz?
De mindezek ellenére, legyen az bármilyen formában is,
ha szívből vártál ránk,
ha számodra ez a szeretet,
akkor én akármennyi alkalomról legyen szó, ismét talpra szeretnék állni,
még ha kissé tántorgó léptekkel is!
Hogy hogyan próbálja egyetlen ember szeretni a világot.
Hogyan próbáljon élni.
Ha mindannyian a saját univerzumunk vagyunk,
akkor talán ez maga az univerzum egésze.
Így hát ezekkel az érzésekkel
várakozom és várakozom tovább.
Elkéstem az újévi köszöntéssel.
Ami engem illet, úgyis tudjátok, most már igyekszem hamar továbblépni.
Oda, ahol felkel a nap, ahol beköszönt a tavasz-
és végül oda, ahol ti vagytok!
Egy régóta a fejemben motoszkáló Rilke-idézettel zárnám ezt a keszekusza írást.
A szeretet továbbra is bonyolult,
ennek ellenére én egyszerűen csak szeretném kimondani, hogy
szeretlek titeket
!
"Hagyd megtörténni a dolgokat, legyen az szépséges vagy rémes!
Soha ne add fel, mert semmi sem véges."*
*R. M. Rilke: Menj a vágyad határáig, Imaórák könyve (Das Stunden-Buch) – a vers magyar fordításban nem jelent meg, az idézetet a citatatum.hu fordításában hozzuk.
· 260120 #2 #3 #4
A: 많은 단련한 멋진 몸을 반드시 사진집으로 남겨주었으면 했기 때문에 정말 기쁘다❗❗❗그리고 상상했던 것보다 훨씬 근육맨으로 매우 멋졌다 😭😭😭내 사진집은 아직 발송도 되지 않았지만 정말 기다리고 있습니다!이 사진집에 대해 다양한 이야기를 듣고 싶습니다 😭태형씨 보고싶어😭😭😭
TH: 저때 전역한지 얼마 안된 몸이 자동으로 경례하던 시절
TH: 지금은 세상 평화주의자 모드
TH: 현재 전투복보다는 잠옷을 사랑하는 느낌